Teksty: Guilthee. Lustration. Enuma Elis.

Kezdetben semmi sem letezett. Sem ter, sem ido, sem valosag, sem jel, sem let, se nemlet. Ebbol keletkezett minden, ami lathato es tapinthato.

Az elso istenpar a tizenharmadik egben lakott, amelynek keletkezeserol senkinek nem sikerult semmit megtudnia.

A sotetseg Szele, a Lelek lebegett az osiszap felett oroktol fogva.

Legeloszor ama helyen a Fold felett kiterjedt kod volt, es ott volt a Nagy Szellem es az eget megtartotta maganak, midon az Eg meg nem volt megnevezve, s alant a fold sem viselt nevet. Sotetseg volt a melyseg felett, es Ok a vizek felett lebegtek mert kezdetben nem volt sem eg, sem fold, sem elok, sem holtak nem voltak meg.

Az alkoto es a rombolo elemek is dermedt tetlensegben nyugodtak.

Mignem megparancsoltak a viz felett lebego paranak, hogy emelkedjek a magasba, mert a Vilagejszaka sotet szajanak bombolese hangzik a viharban s a mindent elborito, mozdulatlan tenger olen fekszik. Es az O ereje emelte a vizeket az Eg fele.

Feje folott vagyon az Eg, labai lant pedig az Alvilag, mint timar a bort, feszitette ki a foldet szine elott, a hatartalan semmibe s nem mutatkozott senki ember fianak, pedig a ?hatartalan ido? mar elmerult a sotetsegben, amikor meg nem volt homok, se tenger, es hideg habok sem mostak a foldet, mert az meg nem terult, se folottunk eg, nyilt varazsnyiladekban, fu nem feslett akkor meg.

A kezdet meg nem kezdodott akkor, az ido meg nem mulott es csak a kodoT oleltek magukba Ok, elveszve a terben; mindenutt jelen de megis sehol, elorekeszitett gondolatbol alkotva, szerelmes gerjedelembol lenyuk irant, onmagukkal kozosulve megszultek a Vagyat. A Vagy tovabba szulte magabol es oveibol a szellemeket, a halando lenyeket, a lelkeket mind, a kiterjedt Foldet es az Eget; alakitotta a Napot, ellenevel a Holddal egyutt, s a csillagokat, hogy nezzek harcukat melyeT arany es ezust vertjukben vivnak, mint orokos ellensegek.

Hatalmas fennye alakult at minden; erzekeny, szereto fenye fent, alant pedig szornyu, szomoru sotetsege, benne buzlo-iszappal, mely hanykolodott, mozgott es kimondhatatlanul fustolt. A fentiek kozul nemelyek kozosulve egymas kozott nemzettek es szultek a bolygokat, melyeket egyenletes palyajukra allitottak. Kiokadtak a csillagok sokasagat, es meghataroztak, hogy honnan mosolyogjanak az atomokra, melyek a vagy altal vonzodni kezdtek egymashoz.

Nemelyek hatalmas szelet bocsatottak a vizek fole, hogy az elorekeszitett vilagossagban erosen szetfolyanak messze videkig, helyet adva a buzlo-iszapnak, hogy szigetekbe csoportosuljon ? es befogadva a Szot, vilagot teremjen ? melyeknek partjait egyarant hideg, meleg es langyos habokkal oblitik s amelyek elvalasztjak a nagy vizeket a kicsiktol, az edeseket a sosaktol, melyeket a sekelyektol.

Nemelyek kozuluk pedig aldott magjukat a szigetekre szortak, nagyokra kicsikre egyarant, vagy a vizekbe, nagyokba kicsikbe, edesekbe sosakba, melyekbe ugyanugy mint a sekelyekbe, hogy azok is szuljonek.

Nemelyek csikorgo langokat csapattak felfele az iszap kozul, perzselve a vizet maguk korul, kitolva a levego-eget az ur es a felszin koze nagyon magasra, hogy ott lenyugodva boltozatkent, lencseul szolgaljon a vegtelenbe terulo idonek.

Masok pedig megtermekenyitettek a foldet akaratukkal a Szo altal, es az zold fuvet hajtott, ahol alkalmas talajt talalt. Fak sarjadtak, melyek zamatos gyumolcsoket termettek belsejukben csirazo maggal, hogy az orok korforgasban sokasitsak magukat.

Nemelyek a termeszet lefele torekvo elemeibol megformaztak az allatokat. A madarakat a levegoben, a halakat a vizben, a egy- es tobblabuakat, valamint a csuszomaszokat a foldon engedtek szetszeledni, hogy melyik-melyik osztone szerint keresse meg a neki valo helyet. Es ok termekenyek voltak.

Akkor pedig az Egy Szellem ? az elso Ertelem mindegyik felett ?, a lefele torekvo elemektol azon nyomban felemelkedett a tiszta tersegbe, mely keletkezett, igy a termeszet lefele torekvo elemei inditook nelkul maradtak, mint puszta anyag. Majd a hatalmat adott a Feny daimonnak, hogy felismerje az ember-ideat, es megteremtse mandragora gyokerbol a porhuvelyt, amelybe ujabb Ertelmet es eleted ad: a mindenek Nevadojat, aki a csillagok sokasagabol felismeri Sorsat, es mozgasukbol meghatarozza az idot, aki minden teremtmeny felett Lelket, Ertelmet es szabad akaratot kap