Teksty: Christian Epidemic. Eltörölt Világ. Újra Kísért.

Szemem fenyet vesztem el
a vilag eloldott keze altal,
az ur haragja az ember haragja,
s a szenvedes kutja az ember maga.

Az almom ujra es ujra kisert,
konnyekben latom gyermekem szemet.

S a lehelet a jeghideg szobak falan,
csabitja ot a holtak utan.

S ha kinyitom szememet, mindig temetnek,
egy masik anyat egy masik gyermek.

Sokan sirnak s futnak riadtan
de en mar nem, en maradok szakadatlan.
Nekem az elet mar nem arthat,
lattam minden arnyat a vilagnak.

Az elmulas zenejet korusok zengik,
s a jeghideg szel fagyos dalt hegedul.
Szerelmunk agya mint nema sir nez ram,
mennyi emlekkel allok itt egyedul.